
... már csak az én szobámban ég a villany az irodában, az egész folyosó sötét, az órára nézek, fél kilenc, úristen, menni kéne már, a fürdetésről megint lecsúsztam, de még ezt az emailt el kell küldeni, meg a becsléssel sem állok még sehogy, pedig két nap múlva be kell adni az ajánlatot, a hátam sajog, hiába nyújtózok, nem használ, számolgatom, hogy ha most elindulok, még kilencre hazaérek, az még nem annyira gáz, SMS érkezik, hogy mikor megyek már, most indulok írom vissza, de még megírom az emailt, meg a másikat is, meg még lekérdezem timesheet-eket, basszus, negyed tíz, most tényleg indulok, írom az SMS-t, de már nincs válasz, a mélygarázs kong az ürességtől, a kocsi egyedül áll a sorban, legalább nem lesz forgalom, gondolom...