Hát erről is jó sokat lehet olvasni a könyvekben (pl. itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Risk_management), lehet őket elkerülni, hatásukat csökkenteni, megszüntetni, felelősöket megnevezni, egyet biztosan nem lehet, nem tudomásul venni őket.

Olvassátok ezeket a könyveket étkezés előtt, után vagy helyett, és sokkal jobb projektvezetővé válhattok!

Elolvastad már a világ összes becslési módszertanát, kipróbáltad az összes valaha látott szorzót, meg osztót, meg tuti Excel táblát (ami kiszámolja még a projektzáró partin elfogyasztandó pálinka mennyiségét is), és még mindig totálisan mellélősz a becslésekkel? Még mindig ott tartasz, hogy a programozóid öt napra előre sem tudják megmondani, mivel fognak elkészülni? Lehet, hogy egy másik szemszögből kellene megközelítened a problémát: nézzünk most a módszertanok mögé, és vizsgáljuk meg az emberi tényezőt!

Ünnep van kis blogunk háza táján, mert megszülettek az első kommentek a bejegyzéseinkhez! Ennek örömére - és hogy megmutassuk, mennyire boldogok vagyunk, hogy nem csak a Google robotoknak írjuk a cikkeket :) - nem is bejegyzésben, hanem egy egész cikkben fogok válaszolni PVPM feltett kérdéseire. Sőt, tulajdonképpen kettőben: itt a projektvezető juttatásait fejtem ki összekötve az elvárt képességekkel és tapasztalatokkal, egy másikban pedig megnyitjuk az ajánlott olvasmányok gyűjteményét.

Szép, szenzációhajhász cím, na most biztosan megmondják a tutit! Igen szívesen tenném, de nincs ilyen, legalábbis én nem találtam. Ha Google-ban rákeresünk erre, ilyesmiket kapunk:

1. A megrendelőnek, a projek teamnek (Projektmenedzserrel együtt) és a menedzsmentnek egyet kell érteni a projekt céljaiban.
   Ehhez a célokat világosan meg kell fogalmazni, és meg kell győződnünk róla, hogy minden érintett ugyanazt kívánja elérni.
2. Az előrehaladás olyan tervvel mérhető legyen, amely megmutatja az egész folyamatot és megjelöli a felelősöket....

Nem folytatom, mert aki erre kíváncsi, ugyanúgy képes megtalálni, ahogy én. Amúgy innen van: Eric Verzuh: Projektmenedzsment (HVG Kiadó Zrt. Budapest, 2007)

Vajon mi a tuti recept? Az olyan, amit ha betartok, biztos a legjobb projektvezetővel fogok rendelkezni. Például ez? 

http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/1540/hobo-blues-band/veszbanyak-dala-zeneszoveg.html

Olyan ez, mint a módszertanok. Jó sorvezetők, de pontról pontra betartani értelmetlen, nincs ultimate megoldás. A következőkben néhány önkényesen kiragadott szempont mentén írom le gondolataimat. Halványan tör fel az emlék, de mintha a statisztikában ezeket hívnák magyarázó változónak. Az elmúlt 20 év alatt szerzett tapasztalatok alapján, nekem ezek a domináns ismérvek, ami mellett persze van még száz másik, de vagy kevésbé találtam fontosnak, vagy észre se vettem őket.

Az előző részben a becslés általános természetén merengtünk el kissé, most a gyakorlati megközelítésről fogok írni.  Becslésről szóló sorozatunk harmadik, egyben befejező része a becslés lélektanáról, az ahhoz kapcsolódó, már-már a pszichológia témaköréhez tartozó megfigyeléseimről fog szólni.

A gyakorlati megközelítés alatt egyszerűen azt értem, hogyan érdemes nekiállni egy nagyobb feladat erőforrásigényeinek felmérésének. Alapvetően két technikát szoktam használni, a dekompozíciós módszert és a tapasztalaton alapulót, illetve ezek kombinációját.

Karácsony van, először nem is akartam bejegyzést írni. Gondoltam, legalább ezen a héten ne gondoljak semmilyen projektre, meg informatikával kapcsolatos témára. De aztán csak nem bírtam ki és eszembe jutott, hogy most lenne stílszerű boncolgatni egy kicsit a szabadságok témáját.

Mennyibe fog kerülni a projekt? Mikorra lesz kész? És miért ennyi, és miért akkorra? Ezeket a kérdéseket minden projektnél felteszik minden projektvezetőnek. Ahhoz, hogy értelmes választ tudjunk adni, bizony fel kell majd becsülnünk az előttünk álló feladatot valamilyen módszerrel.

Az elmúlt hetekben volt szerencsém konferenciákon részt venni, nem csak hallgatni, hanem előadni is. Voltak angolszász, meg magyar előadók: a téma informatika, termékek, fejlesztés, tesztelés, projektmenedzsment volt, szóval a szokásos.

Persze mindkét alkalommal az első fél óra után erőt vett rajtam az iskola effektus: automatikusan iskolapadban bambuló ötödikessé váltam, mert az előadók stílusa beindította bennem az iskolában belém égetett „csak üljük végig az órát” üzemmódot.

Minden PM ismeri azt a szituációt, mikor elő kell állni a TERV-vel. Így írom ,csupa nagybetűvel mert ez nem csak egy tervecske, egy múló szösszenet, hanem maga az időtálló, veretes MŰ – megint csak csupa nagy betűvel - a PM munka kiteljesedése, a manifesztum.

 Sokáig gondolkodtam azon, mi is lehetne stílusos kezdés, egy izgalmas első cikk a projektmenedzsment blogunkba. Pedig a válasz kézenfekvő: mi lehetne fontosabb, érdekesebb és hasznosabb, mint hogy pontosan és precízen definiáljuk, mit is értünk projekt alatt? Nagyon fontos, hogy stabil elméleti alapokon végezzük a munkánkat, pontosan tudjuk a meghatározásokat, helyes, teljes és tudományos alapon kialakított módszertannal dolgozzunk, hiszen ez a projekt sikerességének záloga. Megfelelő elméleti alapok nélkül egyetlen komoly projekt sem képzelhet…

 Na jó, most itt abbahagyom a porhintést. Ha tényleg az érdekel, hogy mi a projekt definíciója, akkor abbahagyhatod a bejegyzés olvasását.

Kik vagyunk?