Van valami törvényszerűség abban, amilyen életutat a legtöbb szoftvertermék végigjár. Vannak persze kilengések, egyedi jellegzetességek, de a szoftverevolúciós hullámvasút hullámhegyei és hullámvölgyei elkerülhetetlenül elérnek mindenkit, aki az IT iparban termékfejlesztésre adja a fejét.

Az egész általában a Nagy Ötlettel kezdődik. A Nagy Ötlet általában két forrásból érkezhet:

• a cég valamelyik vezetője egyszer csak úgy érzi, megvilágosodott, megszállta a Szentlélek, álmot látott, elérte a Zen állapotot, és már tudja, mivel fogja a cég megcsinálni a Nagy Dobást. Ezt nevezzük Vízió Vezérelt Ötletnek.
• a cég már többször összerakott a nulláról egy akármilyen szoftvert az ügyfeleinek, és valamelyik vezető hatalmas furfanggal ráébred, hogy ezt a szoftvert érdemes lenne általánosan, termékként megcsinálni. Ezt nevezzük a Dobozosítás Vezérelte Ötletnek.

Gratulálunk! Ön boldog tulajdonosa lett méltán világhírű cégünk Dobozos Szoftvertermékének! Kérjük, a termék használatbavétele előtt olvassa el gondosan az alábbi használati utasítást, hogy a megvásárolt termék hosszú éveken át legalább annyi örömöt nyújtson önnek, mint amennyit nekünk nyújtott az ön által aláírt kiemelkedő összegű licencszerződés.

Szenvedélyes szakmai viták sorozata, mély magunkba révedések és sok-sok példa áttanulmányozása után letisztulni látszik bennünk végre a kép: a projekteket nem elég menedzselni ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Bonyolult és minden részletre kiterjedő módszertanokat alkottunk, lenyűgözően komplex projektmenedzsment szoftvereket vezettünk be, és elhittük, hogy ha szigorúan követjük az általunk megalkotott szabályokat és betartjuk módszertanaink minden apró pontját, akkor biztonságban leszünk. Uralni tudjuk a beláthatatlant, kiszámítani a megbecsülhetetlent, azaz gépiesen, szabályok alkalmazásával biztonságban leszünk a világ és a természet szilaj erőivel szemben, és sikeres projekteket fogunk szállítani.

Valahogy így:

Emailezni mindenki szokott, már az átlag magyar nyugdíjasok is elolvasnak egy-két üzenetet havonta az Ausztráliába szakadt unokáktól, illetve ezen a csatornán tárgyalják meg egymással, hogyan akarják szíriusziak kiirtani mikrohullámokkal a Jupiter aszcendensű indigó gyerekeket a Föld színéről. A munkahelyeken meg olyan természetes az email, mint a levegő: nincs is ma már dolgozó email cím nélkül. Cikkünk segít abban, hogy megismerjük az emailezés igazi mesterfogásait, amelyekkel a maximumot hozhatjuk ki ebből a csodálatos eszközből. Lássuk hát az igazi profi vállalati emailezők legjobb trükkjeit!

Jártunkban-keltünkben mostanában egyre több vállalatnál tapasztalhatjuk, hogy fókuszba kerül az irodai munka digitalizálása, a papír alapú működés felszámolása és informatikai rendszerekbe, elektronikus csatornákra terelése. Mert állítólag az nagyon modern, meg gyorsítja a folyamatokat, meg transzparens, meg ilyesmi. Jobb ha tudjátok, hogy mindez csak magukkal mit kezdeni nem tudó IT vezetők meg a pénzéhes szállítók parasztvakítása: igenis legjobb papíron dolgozni, és most fel is sorakoztatunk öt megdönthetetlen bizonyítékot emellett!

A papír egyszerű

Na hát legelőször is: papírt bárki tud használni, ugye? Nem kell hozzá jelszó, meg felhasználó név, meg azok között a kis ikonok között keresgélni. Nem kell folyton emlékezni hogy most akkor a "Projektek/Bizbaszügyfél/admin/szerzodes/2017/dokument/ajanlat" vagy a "Bizbaszügyfél/Projektek/admin/dokumentumok/!!!!FONTOS/Jozsi/ajanlat" mappába mentettem (mert nyilván mind a kettő létezik). Nem kell kaparászni az egérrel hogy nagyítsa már ki a gép az oldalt, mert nem látod még szemüveggel se.

A papír nem fogyaszt áramot

A papír környezetvédő, mert nem fogyaszt áramot, nem kell neki konnektor, meg wifi, meg semmi se. Bárhol elő lehet venni és nézegetni: megbeszélésen, buszon, metrón, strandon, a kávézóban. Sőt, akár le is lehet önteni egy kis kávéval, akkor is majdnem ugyanúgy működik, mint azelőtt. Ha szerencséd van, akkor pont a kevésbé érdekes, vagy éppen kínosabb részeket sikerül összekávéznod, és akkor még inkább nyert ügyed van.

A papírra bármit rá lehet írni

Van valami a papíron ami nem tetszik? Húzd át, és írd oda! Firkáld össze, írj rá úgy, hogy csak te tudd elolvasni, és már titkosítva is van! Azokban a hülye rendszerekben jogosultság kell, meg ott van az a mező, de nem fogad el csak számot pedig ha egyszer nem biztos még, hogy oda "56800"-at kell írni, akkor NYILVÁN azt kell odaírni, hogy "56800???" de ezt persze az az ostoba rendszer nem fogadja el.

Meg a szemét számítógép tizennégy próbálkozás után is azt írja, hogy töltsünk ki valami idióta kötelező mezőt, pedig már mindent megadtál háromszor! Na a papír az mennyivel rugalmasabb! Van egy jó kis űrlap, azt kitöltöd ahogy gondolod, ott van tere a kreativitásnak, nyilván nem kell annyira szigorúan venni hogy most mi kötelező mi nem, a Juditka akinek majd odaadod, úgyis tudja mi a lényeg.

A papírt akárkinek oda lehet adni

A számítógépes rendszerek ebben is szörnyűek! Munkafolyamat van benne, jogosultság, státuszok, pedig semmit se szeretnék, csak hogy Szabolcs, aki mellettem ül, nézzen már rá az ügyre, vagy csinálja már meg mert nekem most fáj a fejem. Bezzeg a papír! Az mennyire jó ebben is! Csak oda kell fordulni a gurulós székkel a szomszédunkhoz az irodában, átnyújtani a papírkákat egy hanyag mozdulattal, majd örökre elfelejteni hogy valaha nálunk volt. Ez még ráadásul agilis is, úgyhogy rossz nem lehet.

A papírt el lehet veszíteni

Az élet tele van olyan kellemetlen papírokkal is, amikkel nem akarunk foglalkozni. Vagy most éppen, vagy soha. Ha éppen most nincs hozzá kedvünk, akkor berakhatjuk felülről a harmadik fiókunkba a tűzőgépek alá. Igazán rutinosak eldughatják egy olyan nagy stóc papír aljára, ami valaki más asztalán tornyosul! Így két legyet ütünk egy csapásra: nem csak megszabadulunk a problémától, hanem egy esetleges felelősségre vonás esetén bűnbakunk is van, aki nyilván az lesz, akinek az asztalán végül mégis meglett a papír.

Ha meg soha többet nem akarjuk látni, irány az iratmegsemmisítő! Ha annyira fontos, úgyis újraküldik majd. Aztán ha úri kedvünk úgy diktálja, lehet, hogy azt majd nem daráljuk le. Kreatívabbak hajtogathatnak belőle kis hajót vagy olyan kis darut, aminek mozog a feje, ha húzogatják a farkát. Ezzel azért óvatosan, nehogy valaki széthajtogassa.

Hogy így sérül a nyomon követhetőség? Meg a transzparencia? Normális vagy? Hát ki akar itt transzparenciát? Annál idegesítőbb dolog nincs a világon...

A héten meetup-ot tartottunk A Projektmenedzsment Halott címmel, amely minden várakozásunkat felülmúló érdeklődést váltott ki olvasóközönségünkből: a fagyos februári szelek és hószállingózás ellenére is majdnem kb. 140 fős közönséggel tártuk fel World Café módszertannal a szívbe markoló kérdést: vajon van-e még létjogosultsága a projektmenedzsmentnek napjainkban?

Nos a remény még él, de a legtöbben úgy láttuk, van tennivaló a projektek vezetésének háza táján. Most összefoglaljuk a meetup közönségének kollektív bölcsességét, az elhangzott véleményeket és ötleteket, mindannyiunk épülésére, címszavas formátumban!

Az informatika világát tornádóként forgatják fel időnként új trendek, módszertanok, technológiák. Felhő, diszruptív technológiák, SOA, agilitás, meg annyi minden más: tömegek lelkesednek az újdonságokért, de a sokat látott veteránok sokszor csak megrántják a vállukat, és nem különösebben emelkedik meg a vérnyomásuk a forradalminak tűnő hírekre. Bizony nem véletlen ez: ők már kevéssé hisznek a következő világmegváltó csodálatos eszközben vagy módszertanban, hiszen oly sokszor átélték már a Hájp Életciklust. Hogy mi is az pontosan? Megmutatjuk egy elképzelt példán keresztül!

0. fázis: Az Ötlet

Egy semmiből feltűnt norvég startup hatalmasat tarol PickStop elnevezésű appjukal a világpiacon, amellyel a szülők végre sikeresen leszoktathatják gyermekeiket az orrtúrásról. A cég alapítója, Bjorn Stromborgmorhanson egy interjúban elárulja, hogy a fejlesztés során forradalmi munkamódszert alkalmaztak, amelyet több egyetemmel együttműködve alakítottak ki. A módszer lényege az IT projektekben résztvevők tudatalattijának felszabadítása napi 2-4 óra relaxációban töltéssel, amely során a dolgozók fókuszált meditációban oldják meg a komplex, kreativitást igénylő problémákat. A módszert Comatosis néven emlegetí a cég alapítója.

Hogy egy projekt mikor sikeres meg mikor nem, arról sokat lehet merengeni mindenféle fórumon, de abban a tekintetben sosincs vita, hogy mindenki sikeres projektekre vágyik. Jelentsen a siker bármit is. Megesik időnként, hogy a projekt sikere nem is a csapaton múlik, hanem kontrollálhatatlan, már-már földöntúli erők kifürkészhetetlen játékaként: nézzünk egy példát arra, hogyan is lehetséges ez!

Hogy halott-e a projektmenedzsment vagy nem, és ha él, akkor már csak az utolsókat rúgja vagy éppen csodás Főnixként készül újjászületni saját hamvaiból, azon hamarosan jót vitázunk közelgő találkozónkon. De hogy vannak ellenségei, az kétségtelen! Íme, átnyújtunk egy csokorral nyomozóirodánk saját aktáiból egy gyűjtést azokról a gyanúsítottakról, akik sokat tesznek azért, hogy a projektmenedzsment a sírba szálljon!

Az IT projektek környékén mindenki folyton vízesés modellről, lean-ről, six sigmáról, kanbanról meg scrumról vakerál, arról vitatkoznak, vajon melyiket milyen projektre lehet használni, meg hogy melyik a hülyeség meg melyik nem. Szakkönyvek százai születnek ezekről, konferenciákat tartanak, tanfolyamokra lehet beiratkozni ahonnan aztán megfelelő elkötelezettség kinyilvánítása után mindenféle képesítésekkel felvértezve távozhatunk. Aztán a való életben egy teljesen másik projektmódszertant alkalmaznak a legtöbben, amiről valamiért soha senki nem beszél! Itt az ideje hát, hogy lerántsuk a leplet a világ legelterjedtebb, legszélesebb körben használt projektmenedzsment módszertanáról!

Na gyerekek, a múltkori projektes mesedélutánnak annyira örültek a szüleitek, hogy az igazgató néni szólt, hogy tartsunk megint ilyet. Tudom Bálintka, hogy te inkább sóliszt gyurmát szeretnél enni ma is a mese helyett ahogy szoktad, de most inkább vedd ki a szandálodat a lábaddal együtt a kis Benedek arcából, és figyeljél szépen, mert elmesélem nektek mi az az innováció, meg a digitalizáció!

Igazán elkeserítő látni manapság, mennyire átszövik a három betűs rövidítések és a magyar fül számára oly idegenül csengő angol kifejezések számítástechnikai iparágunkat. Szinte nem telik el úgy perc, hogy ne hagyná el valaki száját a munkahelyeken egy-egy idegen szó, pedig csodálatos anyanyelvünk csak úgy bővelkedik szebbnél-szebb kifejezésekben!

Blogunk harcot hirdet gyönyörű magyarságunkat sorvasztó, a mindennapjainkba sunyi módon beszivárgó fertelem ellen, és bátorítunk mindenkit, hogy használja az alábbi ízes magyar szavakat a külföldi métely helyett!

Magyar cégekbe magyar informatikát! Izé, számítógépiparágat!

Kedves gyerekek! A madarász ovi sajnos ma elmarad, mert a solymász Tibor bácsi fülét lecsípte egy kánya. Helyette valami nagyon izgalmas dologról fogunk nektek mesélni: a projektekről! Biztosan láttátok már otthon, hogy apukátok meg anyukátok hazamegy este, és ideges. Kocsányon lógnak a szemei, kitágulnak az orrlikai, és habzó szájjal kiabál veletek, hogy ne bömböltessétek már azt az átkozott tévét. Na gyerekek, képzeljétek el, hogy ez bizony a projekt miatt van, amiben a szüleitek dolgoznak!

"Na, elvileg úgy indul a projekt, hogy megnézzük a business case-t, erre ugye elvileg van egy sablon amit ki kell tölteni. És akkor mielőtt projekt indul, a cég megnézi elvileg, hogy megéri-e a projektet megcsinálni, vagy sose hozza be az árát. Van elvileg egy ilyen projektjóváhagyó bizottság, akik minden hónapban átnézik ezeket a business case-eket, meg ugye ehhez elvileg készül megvalósíthatósági tanulmány meg piaci elemzés, hogy meg lehet-e csinálni, vagy megvehető-e a megoldás a piacról.

Már majd' harminc éve, hogy szeretett hazánk maga mögött hagyta a szocializmus kísértetét, és a kapitalizmus meg a demokrácia rögös útjára lépett. Az elmúlt három évtized az informatika világában is az elképesztő, mindent elsöprő forradalom időszaka volt. Eljátszottunk kicsit a gondolattal, hogy vajon milyen lenne a világunk, ha a rendszerváltás nem következik be, de a kommunista rendszerben szárba szökkennek az informatikai projektek? Csatoljátok be az öveket, megnyitjuk a párhuzamos valóságokba vezető kapukat, irány a Vörös Tranzisztor Programozószövetkezet Termelési Átalányjuttatási Projektjének XXI. Pártkongresszusi Beszámolója!

Ja öcsém, mi is agilisba' nyomjuk, persze. Simán jobb ez, mint amikor folyton mindent meg kellett tervezni! Bemegyünk hétfőn, lenyomjuk a stand up meetinget, megvan az egész fél óra alatt, és már mehet is a téma. OK, mondjuk mi ülve csináljuk, de érted az most tökmindegy, nem az a lényeg, hanem hogy mindenki elmondja, mi van. Meg különben is nem kell pont scrum szerint csinálni, mi is inkább ilyen scrumban-szerű saját módszertant alakítottunk ki, hogy ami jó nekünk azt csináljuk, ami nem, azt meg nem.

És akkor mehet is a meló, semmi se számít, csak az eredmény! Az agilisba' az a lényeg, vágod. Hogy nem kell pöcsölni a dokumentációval, meg nem kell megbeszéléseken ülni folyton, csak nyomni ezerrel! Megcsinálod valahogy, megnézi a megrendelő, aztán nem jó neki, és újra csináltatja az egészet, aztán az se tetszik neki, megint újra csinálod, de ez nem gáz, mert ettől agilis.

The sinking of the Titanic was one of the most horrible disasters of our time. We are now reconstructing the last hours of the tragedy, which clearly shows that the causes do not lie in simple human mistakes, but a whole series of management failures costing hundreds of innocent lives. In honour of the dead we have changed the names of the characters, but beyond that, every moment of the last distressed minutes is revealed with perfect historical fidelity.

Vannak az életben dolgok, amik nem kerülnek semmibe, és sokkal szebbé lehet velük tenni a világot. Egy mosoly a pincértől, miközben megkérdezi, hogy ízlett az étel. Türelmesen megvárni, hogy előbb leszálljanak az emberek a villamosról, és csak aztán felszállni. Nem dudálni azonnal, ha a lámpánál előttünk álló nem lő ki kétszázzal, amikor a jelzés zöldre vált.

Sajnos ezekben általában nem vagyunk nagy bajnokok, az ellenkezőjében viszont annál inkább: bármikor az őrületbe tudjuk kergetni egymást azokkal a mindennapi kis gonoszságokkal, amik nélkül annyival sokkal szebb lenne a világ, de mi mégsem bírunk nélkülük élni. Íme, összegyűjtöttünk nektek egy csokorral a Mindennapi Munkahelyi Bunkóságokból!

Az magukkal a baj kérem, hogy semminek se tudnak örülni. Itt volt ez a jó kis rendszer, dolgoztunk rajta, szeretettel és gondoskodással készítettük, éjt nappallá téve. Aztán tessék, meg lehet nézni: ahelyett, hogy örülne neki a sok ember, elkezdik szapulni!

Igaz, nem lett tökéletes. Itt-ott még ráfért volna egy kis csiszolás. De semmi sem tökéletes kérem, hát az ájfón is kifagy, a múltkor az enyémen sem tudtam megnyitni a levelezést. Pedig az egy nagyon okos telefon, nem is gondoltam volna, hogy egy telefon ilyen okos tud lenni!

Vállalati, munkahelyi közegben mostanában terjednek mindenféle zavaros tanok asszertív kommunikációról, meg konstruktív, támogató kritikáról, amelyek állítólag hatékonyabbá és pozitívabbá teszik a munkavégzést. Mindez baromság! Sokkal jobban tesszük, ha bebizonyítjuk a környezetünknek azt, ami egyébként is nyilvánvaló: miszerint okosabbak vagyunk mindenkinél, mindenhez értünk és mindenhez jobban, és rajtunk kívül mindenki más hülye.

Ez azonban nem egyszerű feladat, ne bízzuk el magunkat! Rafinált és kifinomult eszközökre lesz szükségünk, melyek közül az egyik legfontosabb a fikázás. Nem, most nem az orrtúrásról és annak eredménytermékének bizarrabbnál bizarrabb felhasználási módjairól van szó, hanem mindennek és mindenkinek a lekicsinyléséről, szidásáról, lenézéséről.

A téma fontosságát kiemelve gyakorlati útmutatót állítottunk össze kedves olvasóinknak, amely segítségével igazi Fikázómesterré válhat bárki!

Bevezető

Az Atlassian neve sokunknak ismerősen cseng, az lendületes ausztrál cég nevéhez kötődik több, mára szinte etalonná vált projekt- és munkafolyamat támogató szoftver, mint a Confluence és a JIRA. A META-INF szervezésében idén június 13-14-én került megrendezésre az Atlassian Day konferencia, ahol a szervezők a teljes Atlassian ökoszisztéma bemutatását tűzték ki célul. Tiszteletjeggyel megtámogatva mi is ellátogattunk a rendezvényre, ott szerzett élményeinkről képes összefoglalót készítettünk nektek.

A következőkben közkinccsé tesszük a 2017. június 15-én tartott Derrick és Harry meetup-unk bevezető beszédét, amely felvezetésként szolgált a bullshit természetrajzát elemző vidám, játékos és mély tanulságokkal szolgáló találkozónkhoz.

A káromkodás varázslatos hatalmával gyerekkoromban ismerkedtem meg. Apám, akit magával sodort a '80-as évek Csináld magad lendülete, mesteri módon demonstrálta újra és újra 68 négyzetméteres lakótelepi lakásunk végeláthatatlan szerelési munkái során ezt a mágiát. Nem volt az a makacs tipli vagy az a konok csavar, ami a "Mennymábe a jó k..va anyád" varázsszavaknak ellen tudott volna állni, és a jól végzett munka záloga az "Ott rohadjon meg, jó lesz ez már" befejező rigmus volt.

A káromkodás delejes ereje ugyanilyen hatásos az informatikában is, egy jó szakembernek ezzel tisztában kell lennie. A témában kevésbé járatos olvasóink számára most egy kincset érő gyűjteményt állítottunk össze a különböző IT élethelyzetekben alkalmazandó leghatékonyabb szitkokból, amik garantáltan átsegítenek a nehézségeken!

Lógó orral ballagott vissza Li Hung a Bölcstől, akinél ugye az előző részben megismert kezdődő keretrendszer függősége miatt járt. Az öreg szavai kavarogtak a fejében, félelemmel gondolt a gonosz keretrendszerre, és úgy érezte, csillapodik a szívét marcangoló programozási vágy.

Másnap újult erővel vetette magát a munkába, órákon át a statikus kódelemző által feldobott hibákat csiszolta, remélve, hogy a tökéletesre fényesített kódja felett érzett öröme végre csillapítja majd a lelkében dúló vihart. De hiába volt minden erőfeszítés, Li Hung nem talált békességre, ezért úgy döntött, hogy tisztán spirituális, lelki megtisztulási célzattal elfogadja egy Nagy Nemzetközi Befektetési Bank állásajánlatát az eddigi fizetésének háromszorosáért.

Alig egy hónap múlva elérkezett a napsütéses reggel, amikor Li Hung kipucolta barna bőrcipőjét, kivasalta legszebb fehér ingét, és csillogó tekintettel elindult új munkahelyére. Boldogan lépett be a hatalmas épület fényes üveg forgóajtaján, büszkén vette át belépőkártyáját a recepción, ami már az első napon ott várta őt.

Új asztalánál kedves kis üdvözlőcsomag várta Li Hungot, egy illatozó új laptoppal, céges tollakkal és egy "NNBB - legjobb a kiválók között" feliratú céges pólóval. Már-már könny szökött a boldogságtól elalélt férfi szemébe, amikor egy mosolygós fiatal lány így szólt hozzá:

"Üdvözöllek a fedélzeten! Az első napon munkavédelmi, tűzvédelmi, és fejlesztői gyorstalpaló tréningben lesz részed, kérlek kövess!"

Egy kis terembe vezették Li Hungot, ahol már jó két tucat izgatott kezdő várta, hogy megkapják a munkavégzéshez oly fontos oktatásokat. A tűzvédelmi és munkavédelmi program gyorsan lezajlott. Rövid kávészünet után (ahol a kávé a figyelmes cég ajándéka volt), egy komoly tekintetű, összevont szemöldökű ötvenes férfi lépett a terembe. A csevegés zaja elcsitult, minden szempár a belépőre szegeződött várakozóan.

"Újoncok!" - kezdte a férfi érces hangon - "Csi Lang Wei vagyok, a Nagy Nemzetközi Befektetési Bank Informatikai Főigazgatóságához Tartozó Archtekturális Osztály Osztályvezetője. A mai oktatásotok legfontosabb része következik: bemutatjuk nektek a bank 

fejlesztési keretrendszerét!

Ahogy kimondta a szavakat, megnyílt az oktatóterem fala, és egy hatalmas, zöldes-szürkés masszaként vonagló csápos szörnyeteg furakodott elő az üregből, földöntúli hangon üvöltve:

"Én vagyok a banki saját RDF, azaz Rapid Development Framework, reszkessetek halandó férgek! Bármilyen üzleti folyamatot tudok konfigurálni magamon, programozni se kell!"

Minden újonc rettegve borult a félelmetes Keretrendszer előtt, elámulva annak erejétől, kivéve Li Hungot! Az ő fülében  még élénken éltek a Bölcs szavai, aki óva intette a keretrendszerektől.

"Vissza, gonosz bestia! Én ismerem álnokságodat!" - kiáltotta bátran - "Tudom ám, hogy konfigurálással csak azt a két beépített demofolyamatot tudod megoldani, amit a sales prezentációkon mutogatnak sötét lelkű gazdáid. Ráadásul ha csak paramétereznénk és nem programoznánk, attól még ugyanúgy végig kell menned a teljes változáskezelési, szoftver minőségbiztosítási és kiadási folyamaton, te álnok kígyó!"

Visszahőkölt a bestia a hős szavaira, de nem tágított, bömbölve válaszolt:

"Biztosítom a kódminőséget! Minden fejlesztő az általam megszabott szabályok szerint dolgzik, egységesen! Rend van és fegyelem!"

"Hiába jössz az egységességgel, hiszen nem lehetsz minden üzleti igényre felkészülve, és lépten-nyomon saját kódot kell majd írnunk melletted! Rosszabb esetben bele kell majd túrnunk a kódodba keretrendszer szinten is démoni teremtőid szűklátókörűsége és rossz architektúrális megközelítése miatt!"

"De tudok egy csomó funkciót out of the box..." - mondta az eddiginél jóval csöndesebben a Keretrendszer.

"...amiket aztán írhatunk újra, mert nem illeszkednek a legújabb banki omni-channel koncepcióba. Lásd be, vesztettél!" - kiáltotta diadalmasan Li Hung.

"De... de akkor legalább a jogosultságkezelésről, meg az egységes megjelenítésről hadd gondoskodjak..." - kérte sírós hangon a Keretrendszer, aki furcsa módon mostanra egész kicsivé és könnyű súlyúvá zsugorodott.

"Jól van, legyen hát." - sóhajtotta Li Hung - "És hogy lásd, hogy neked is megvan a helyed a világban, növeszthetsz egy finom kis perzisztencia réteget is. De csak visszafogottan ám!"

"Hurrá! Köszönöm! Végre megtaláltam a helyem a világban!" - mondta boldogan a Keretrendszer.

"Hurrá! Éljen a hős, aki legyőzte a Keretrendszer gonoszságát!" - kiáltották mindannyian, majd elindultak a heti státusz meetingre a negyedik emeleti nagy tárgyalóba, bele a nagy büdös naplementébe.