Visibility Man bemutatása óta tudjuk, hogy a szuperhősök nem csak a képregényekben meg az amerikai filmekben szerepelnek, hanem közöttünk járnak, természetfölötti erőkkel megáldva, olyan képességekkel, melyekről az átlagemberek csak álmodhatnak.

Hihetetlen képességeik segítségével könnyedén oldanak meg számunkra lehetetlennek tűnő menedzsment- és projektfeladatokat, és kerülnek ki győztesként a legreménytelenebb helyzetekből is. Ezek a csodálatos hősök alkotják az IT Szuperhősök Ligáját, akiket végre nektek is szerencsétek lesz megismerni! Folytassuk a sorozatot bemutatást a kegyetlen, semmilyen már megszületett döntést nem kímélő Konfusya-val!

Származás

Konfusya eredeti nevét és pontos születési helyét homály fedi. Enyhe németes-franciás akcentusa alapján a titkosszolgálatok róla összeállított aktái a Rajna-vidéket jelölik meg származási helyéül. A hozzá kapcsolódó mendemondák szerint különleges képességei már óvodás korában megmutatkoztak: különleges érvelési képességeivel az akkor még csak 5 éves kislány képes volt annyira összezavarni az óvodai személyzetet, hogy azok már novemberben megtartották az ovis karácsonyt, és a kis Konfusya csoportját egymás után háromszor is elvitték a Kis Hableány rajzfilm premierjére.

Az első hiteles feljegyzések a nő egyetemi éveiből származnak. A közgazdasági tanulmányait ekkor már Londonban végző Konfusya hírhedt volt arról, hogy a szóbeli vizsgái során az első 10-15 perc után már ő szorította kérdésekkel sarokba a vizsgáztató tanárokat, akik a vizsgák végére jellemzően teljesen elbizonytalanodtak nem csupán a tételekkel, de saját egyetemi munkájuk, és az általuk képviselt tudományág összes huszadik századi eredményével kapcsolatban.

Itt a tél meg az influenzaszezon. Sokan dörzsölik előre a tenyerüket, hogy mennyire benyelnék már azt a jó kis idei víruscsomagot, amitől szerintük jogosultan fekszenek majd otthon az ágyban sajnáltatva magukat, az Archer évadjait bámulva a notebookjukon. Közben szenvedő arccal megírnak majd egy-két fonnyadt emailt, és ettől még a munka hőseinek is érzik majd magukat.

Ha azt gondoljátok, hogy a szuperhősök csak a képregényekben meg azokban a történetmentesített mindent szétrobbantó amerikai filmekben szerepelnek, akkor óriásit tévedtek. A szuperhősök közöttünk járnak, természetfölötti erőkkel megáldva, olyan képességekkel, melyekről az átlagemberek csak álmodhatnak.

Hihetetlen képességeik segítségével könnyedén oldanak meg számunkra lehetetlennek tűnő menedzsment- és projektfeladatokat, és kerülnek ki győztesként a legreménytelenebb helyzetekből is. Ezek a csodálatos hősök alkotják az IT Szuperhősök Ligáját, akiket végre nektek is szerencsétek lesz megismerni! Kezdjük a bemutatást a szuperhősök egyik legnagyszerűbbikével: íme, ismerkedjetek meg Visibility Man-nel!

Visibility Man projektstátusz prezentációt tart az összeomlás előtt álló Lehman Brothers igazgatótanácsának.

Január elején mindenki az újévi fogadalmaival van elfoglalva, pukkadásig telve vannak a jógatermek, hiánycikk a méregtelenítéshez elengedhetetlen bio céklalé meg az útifűmaghéjcsírapüré. Miközben a dolgozók lassan magukhoz térnek az ünnepek által okozott agyhalálból, a vállalatok sötét mélységeiben titokzatos, gonosz gépezetek már mozgásba lendültek, hogy egy kegyetlen, ámde elkerülhetetlenül szükséges csapást mérjenek a dolgozókra: eljött a költségcsökkentés, a kiadások megvágásának ideje!

Egy projektet nem hogy végigcsinálni, de sokszor rendesen elkezdeni is kemény dolog. A siker egyik alapja az, hogy jól vegyük a kezdő lendületet. Mi szokott félresikerülni a gyakorlatban leginkább? Hogyan azonosítsuk és vonjuk be a szereplőket? Hogyan adjuk meg a kezdeti motivációt a résztvevőknek? Hogyan határozzuk meg és ismertessük sikeresen a scope-ot, amit esetleg még teljesíteni is lehet?

Ilyen, és hasonló kérdésekre keresünk válaszokat együtt találkozónkon vendégünk, Orbán Gergely szervezetfejlesztési szakértő, projektvezető segítségével, akiről itt olvashattok bővebben.

Az eseményt szokás szerint a blog Meetup oldalán szervezzük, kérjük ott jelezzétek részvételi szándékotokat. A részvétel ingyenes, várunk mindenkit szeretettel!

Itt a karácsony meg az újév, végre megáll az élet, de a nagy rohanás, a projektek őrülete után nem könnyű egyik napról a másikra elengedni magunkat és lazítani. Néhány jól bevált tippel segítünk most nektek, hogy ez minél könnyebben menjen!

Csodálatos útjára indult ma éjjel a Télapó, hogy boldogságot, örömet és apró ajándékokat csempésszen milliónyi gyerek otthonába. Mai rohanó világunkban azonban ő sem egyszerű kis papírlistával felszerelkezve járja a világot: az ajándékok szétosztása egy igen komoly projektté nőtte ki magát, amit évről-évre sikeresen hajt végre a Mikulás.

Blogunk különleges kapcsolatain keresztül sikerült bennfentes információkat szereznünk, és így most büszkén tárjuk elétek a Télapó 2015-ös ajándékosztási projektjének történetét, amely projektmenedzsment szempontból is rengeteg tanulságot tartalmaz. Lássuk hát, hogyan dolgozik a Mester!

Az egész a nagyvállalati riportolási rendszer miatt van.

De nem csak az, hogy hiába kéred, nem jön az ember. Az is, hogy miért nem tud senki arról, hogy te már fél éve szóltál arról a rohadt nagy kockázatról, hogy egy veszélyeztetett terhes nő a projekt egyetlen üzleti elemzője. Meg hogy hiába jelzed hétről-hétre, hogy nem lehet úgy bevezetni az új CRM rendszert, hogy nem tudja a cég, hogyan szegmentálja az ügyfeleit. És ettől persze semmilyen specifikáció nem véglegesíthető hat hónapja.

A sokszintű, aggregációs jelentési rendszer felzabálja a lényegi információkat, a résztvevők a saját céljaira torzítják a tartalmat, az egyéni érdekek megfojtják a kollektív célokat.

Mint halnak a víz, mint mezei virágnak a rét, és mint programozónak a stackoverflow, olyannyira lételeme minden menedzsernek a határidők osztogatása. A kezdők persze azt gondolják, hogy ez egy egyszerű dolog. Felcsapják a projektmenázsment kézikönyvet, és már látják is, hogy megy ez: meg kell becsülni a feladathoz szükséges időt, figyelembe venni a belső és külső függőségeket, rátenni a szükséges biztonsági tartalékot, belekalkulálni a résztvevők tapasztalati szintjét, nem elfelejteni a felmerülő technikai, üzleti és humán kockázatokat, és már meg is van a feladat határideje.

Céges létezésünk sok praktikája közül az egyik legfontosabb azt elérni, hogy ne készüljünk ki a stressztől. A stressz egyik legfontosabb forrása az, hogy folyton feladatokat kell megoldanunk: ráadásul minél jobbá és gyorsabbá válunk a feladatmegoldásban, annál többet fognak a nyakunkba lőcsölni. Három nap helyett egy alatt elkészültél a prezentációddal? A jövő hónapban az egész részlegét neked kell csinálni. A becsült két hét helyett már az első hét szerdáján átadod tesztelésre a modulodat? A következő sprintben megkapod a mások által be nem fejezett tételeket is, azt tuti.

Nem egészséges hát túl gyorsan elvégezni semmit, ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges az időhúzás mesterévé válnunk. Önmagában véve azonban nem elég mindent lassan csinálnunkí! Ez esetben a környezetünk gyorsan rájön, hogy mennyire improduktív a működésünk. Úgy kell húznunk az időt, hogy mi magunk feddhetetlenek maradjunk, és mindig valaki más tűnjön hibásnak, amiért nem haladunk a feladatainkkal.

A múlt héten megírtuk nektek, hogyan lehet csúcsmenedzserré válni, de arról nem esett szó, miért is van a világnak szüksége rájuk. Itt az ideje, hogy egy kicsit mélyebbre merüljünk a témában, most kicsit kevesebb iróniával, és több töprengeni valóval!

Először is a helyzet az, hogy a világ alapvetően nagyon jól meglenne topmenedzserek nélkül.

Az ismert világegyetem korát most nagyjából 13 820 000 000 évre tesszük, ebből mindössze körülbelül az elmúlt száz év telt el úgy, hogy a csúcsmenedzserek közöttünk járnak. A megjelenésüket megelőző 13 819 999 900 év egészen gördülékenyen eltelt nélkülük, csillagok születtek és hunytak ki, naprendszerek és galaxisok milliárdjai rótták gigászi táncukat az űr sötétjében egyetlen ványadt programportfólió riport vagy projektirányító bizottsági ülés nélkül.

Menedzsernek lenni remek dolog: fontosnak érzi magát az ember, mobiltelefonálhat meg státuszolhat, Excel táblákkal varázsolhat, embereket irányíthat. De menedzserből sok van ám manapság, menedzsernek lenni semmiképpen nem jelenti a kapitalista létezés kasztrendszerének csúcsát. Hiszen menedzser minden McDonald's-ban is van nem? Meg már recepcióst is facitlity managernek hívják, igaz? Egyet se féljetek, van megoldás erre is: csúcsmenedzserré kell válni!

Blogunkon az elmúlt hetekben közösen boncolgattuk a jó programozók jelentősségét a projektekben, valamint kerestük a hatékony felvételiztetés titkát. Kalandozásaink során feltűnt egy apró, de annál különösebb részlet a jó szakemberekkel kapcsolatban. Kutatást indítottunk a témában az interneten, szakmai fórumokat böngésztünk, archívumokat kutattunk át, szakértőkkel folytattunk eszmecserét, és számunkra mára a halvány sejtés acélkeménységű bizonyossággá vált: a jó programozó metálos.

A Google Maps senior fejlesztői csoportjának reggeli scrum meeting-je

Ha már megmondtam, miért olyan fontos a jó programozó, illene megmondani, hogyan lehet beszerezni őket, igaz? Vagy háromszáz fejlesztőt interjúztattam különböző munkahelyeimen az elmúlt tizenhét évben, és bár a bombabiztos receptet még mindig nem találtam meg, azért nagyon sokat javult a dolog eredményessége: összeszedtem néhány olyan tippet, ami segíthet nektek is, ha programozót kell felvennetek.

Ez most egy rövid poszt lesz, mert az üzenet olyan egyszerű, mint a kőbalta. Annyi szó esik módszertanokról, eszközökről, menedzsment furfangokról, mégis a legfontosabb tényezőről valahogy sosem beszélünk, amikor a projektek sikerét vagy kudarcát boncolgatják. Pedig a dolog annyira egyértelmű és véresen triviális, hogy úgy érezzük kimondani is kár. Mégis újra és újra annyian elkövetik a végzetes hibát, és nem figyelnek arra oda, hogy amikor szoftvert csinálnak akkor

Tehetséges és jól képzett programozókkal dolgozzanak!

Az egyik legősibb, és kétségkívül leghatásosabb menedzsment technika az, amikor a főnök ordítva, üvöltve, kiabálva közli utasításait a beosztottjaival. A kívánt hatás eléréséhez ilyenkor javasolt obszcén kifejezéseket is használni, a célszemélyeket megalázni, lehülyézni. Ne feledkezzünk meg a metakommunikációról sem! Az igazán profik képesek a nyaki ütőereket kidagasztani, az arc hajszálereit vérrel bőven ellátni, valamint ijesztően hadonászni. A megfelelő technika elsajátítása nem könnyű, akár évekbe is telhet, de a gyakorlás, kitartás, és idegrendszerünk stresszel történő szétcincálása meg fogja hozni a kívánt eredményt.

Csokorba szedtünk most néhány olyan tipikus helyzetet, amikor az ordítozás igencsak hatásos módja a problémák megoldásának. Reméljük, hozzájárulhatunk ahhoz, hamarosan minden munkahely hangos munkahellyé változzon! 

Senki nem vitatja, hogy bármennyire is szeretjük a munkánkat, az év legjobb napjai mégis csak azok, amikor szabadságra megyünk. Hát még ha utáljuk a munkánkat! Sajnos azonban a leghosszabb nyaralásnak is vége szakad egyszer, és elkerülhetetlenül visszarázódunk a dolgos hétköznapokba. Vége a nyárnak, elfogynak a szabadnapok, indul az iskola: cikkünk segít lélekben felkészülni az elkerülhetetlenre. Meg hogy tudjátok, hogy nekünk se jobb.

Ahogy az iskolai menzán bugyogó üstökben nem készülhet gulyásleves gulyáskrém nélkül, és ahogy nincsen falusi búcsú vattacukor nélkül, ugyanúgy nem létezik igazi közép- és nagyvállalat a dolgozók torkán időről-időre leerőszakolt csapatépítő tréningek nélkül. "Ha jó a csapatszellem, akkor azért hogy megmaradjon, ha meg rossz, akkor azért, hogy feljavuljon!" mondják a cég HR-esei ellentmondást nem tűrően, és gőzerővel égetik el az adott év HR büdzséjét csapatépítésre. Nehogy már azt mondja valaki, hogy ők nem tettek meg mindent, ugyebár.

Ahogy a család életében elérkezik az ünnepélyes pillanat minden évben amikor a felnőttek és gyerekek könnyhomályos áhítattal díszítik fel a karácsonyfát meg éneklik a mennybőlazangyalt, úgy van a vállalatok életében is egy magasztos óra, ami nélkül az éves munka lelketlen darálás lenne csupán. Ez az esemény a Nagyfőnök (részleg igazgató, ügyvezető, vezérigazgató, kinek mi jutott) évértékelő beszéde. Egyesek hajlamosak azt gondolni, hogy az évértékelés célja a vállalat éves eredményeinek, stratégiai céljainak, piaci helyzetének bemutatása, a jövőre vonatkozó tervek ismertetése. Nem is tévedhetnének nagyobbat!

A Júdea Népe Front évértékelése

Vágtató világunkban a menő cégeknek egy közös ismertetőjelük van: folyton növekednek! Fel akarnak venni még kétszáz embert, új részleget akarnak alapítani, irodát nyitni Üzbegisztánban. Aztán a vágtató növekedés előbb-utóbb megakad, nem jönnek a számok, és ha nem jönnek a számok, minden átalakítások Ősanyját kell végrehajtani: a leépítést. 

Csoportos leépítés a francia forradalom idejéből

Új sorozatot indítunk útjára, amelyben megismertetjük kedves olvasóinkat azokkal a nélkülözhetetlen technikákkal, amelyek minden vezető eszköztárában megtalálhatóak, és elengedhetetlenek ahhoz, hogy sikeres menedzserré váljunk vállalatunknál. Elsőként bemutatjuk minden vezetői lépés legalapvetőbbjét, a megoldást, amely akkor is beválik, amikor minden más csődöt mond: az átszervezést.

Nem jönnek a kívánt számok? A dolgozói morál alulmúlja egy betépett lajhár lelkesedési szintjét, a cég hatékonysága alapján a paleolit érában is versenyképességi gondjai akadtak volna? Itt az ideje egy alapvető, mélyre ható, mindenkit érintő átszervezésnek!

Minden energiánkat a múlt heti meetup-ba pumpáltuk, így erre a hétre már csak annyi maradt, hogy az előadás anyagát kicsit összesűrítve átadjuk nektek. Íme, olvasgassátok, reméljük felpörgeti a motivációtokat! :)

A prezentáció PDF formátumban itt található!

A prezentáció linkjeit külön is kigyűjtöttük, hogy ne kelljen begépelni:

Ide kattintsatok a saját motivációs kérdőívünk eredményéért!

Itt olvasható a Gallup felmérés a globális motivációs szintről!

Itt pedig Simon Sinek előadása látható, a meetup-on nem néztük végig, érdemes, mert izgalmasakat mond végig!

És ne feledjétek:

Azt hittétek, csak motiválni lehet az embereket, ha rá akarjuk venni őket arra, csináljanak már meg valamit? Íme néhány rokonértelmű technika, amelyek egyetlen jó vezető eszköztárából sem hiányozhatnak! Persze van olyan, amit a jó vezető sose használ, vagy csak nagyon ritkán, mint az egyszeri Doom 2 játékos a BFG 9000-et. Az unalmas konvencionális definiálgatás helyett használatukat inkább egy példán keresztül mutatjuk meg: lássuk, melyikkel hogyan kell rávenni valakit arra, hogy bejöjjön a hétvégén és javítson hibákat a projektben!