Li Hung programozó volt, a ködös hegyeken és a nagy vízen túl. Sok mindent látott már, amit egy programozó láthat: írt felhasználói felületet, csiszolt üzleti logikát, finomhangolt perzisztencia réteget, pallérozott shell scripteket. Szeretettel, törődéssel írta a sorokat, fordította és deployolta a modulokat, futtatta a unit teszteket. 

Az álláshirdetések megfogalmazása külön művészet, nem kevésbé kifinomult és fortélyos tevékenység, mint az önéletrajzok csodálatos világa.

Következő listánkkal az informatikai álláskeresők dolgát szeretnénk megkönnyíteni: segítségünkkel könnyebben átláthatjátok, mi is vár rátok azon az ígéretesnek tűnő, csábító új munkahelyen!

Hány órát kéne dolgozni egy nap? Hát nyolcat, ezt már a gyerekek is tudják! Aztán a nyolc óra munka után jöhet a nyolc óra szórakozás, meg a nyolc óra pihenés. De mivel is telik el pontosan a nyolc óra? Meg most akkor hány órát is dolgozunk egy nap igazából? Praktikus, könnyen áttekinthető formában összefoglaltuk nektek a projekt- és nagyvállalati szakmunkások átlagos napját, ebből mindenki kiszámolhatja, hogy ki hány órát is dolgozik egy nap!

Nagy gond manapság a programozó hiány, pörög a fejvadászat meg a munkaerő közvetítés. Csak úgy záporoznak ránk az önéletrajzok (nemzetközi nevén CV-k, amit szívínek kell ejteni), ahol jobbnál-jobb szakemberek kínálgatják lenyűgöző szaktudásukat és hirdetik makulátlan szakmai előéletüket.

Mindenkit mindenhol szerettek, mindenhol nagyon bevált, mindenki minden előző munkahelyéről azért jött el - persze magától, nem kirúgták - mert nem volt elég szakmai kihívás a régi helyen.

 "Srácok, azért hívtalak össze benneteket, mert ez így nem mehet tovább. Értem én, hogy ügyvezetőként én itt csak egy hülye jogász-közgazdász vagyok három diplomával, ti meg a mérnökök, a szakma királyai, de az nem lehet, hogy ennyire bénán működünk tovább.

Tudom, hogy imádjátok a számítógépet, meg betáplálni a programokat, de jól látszik, hogy az informatikusok nem tudnak menedzselni. Márpedig ez nem számtek klub, hogy tetriszt írjatok meg szerepjátékozzatok, hanem rendes cég, és egy cégben menedzselni kell.

"Na szia, szevasz, van ez a feladat, de csak annyi az egész, hogy a negyedik képernyőre valahova egy mezőt gyorsan fel kéne rakni, érted, megvan az egész egy óra alatt, még egy kávé is belefér cigivel! Mindegy hova, tökmindegy tényleg. Mondjuk oda, középre, ott nézne ki a legjobban, kicsit a mellette levőket arrébb tolod, és kész. De persze normálisan nézzen azért, ki nehogy szétessen az oldal.

Egy óbudai kiskocsmában ülünk, szerda délutáni félhomályban. Egy olyan hely ez, ahol a legkevésbé számítanánk arra, hogy az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb gazdasági összeesküvéséről készülünk lerántani a leplet. Beszélgetőpartnerem remegő kézzel, idegesen nézeget, az embereket figyeli körülöttünk, néhány időjárást firtató semmitmondó mondatot váltunk. Láthatóan nehezére esik belevágni.

Mitől fél? Hiszen csak beszélgetünk.

Ha a végére érünk, maguk is félni fognak. Én ezzel a beszélgetéssel mindent kockára teszek, de nem rejtőzködhetek tovább. Megszaporodtak körülöttem a rejtélyes eltűnések, a megmagyarázhatatlan halálesetek: pontosan tudom, hogy engem is utolérnek előbb-utóbb. De nekem elegem van a hallgatásból, nem bírok tovább ekkora terhet cipelni, bármi is lesz a következménye.

Vasárnap reggel van. Felébredsz, és valami távoli, alig érzékelhető, leheletfinom rossz érzés suhan át rajtad. Tudod, hogy még van hátra belőle, tudod, hogy élvezned kéne minden percét, de mélyen legbelül már érzed, hogy az imádott, csodálatos munkamentes hétvégének hamarosan vége. A távoli kellemetlen érzés gyomorszorító rosszkedvvé hízik ebéd utánra, mert nem hazudhatsz magadnak tovább: hiába próbálod kétségbeesetten megmarkolni a boldog szabadnapod utolsó óráit, azok futóhomokként peregnek ki az ujjaid között, és hamarosan ott állsz üres marokkal és vérző szívvel a hétfő reggel elmondhatatlan borzalmának kellős közepén. Hétfő reggel, amikor a hétvége már csak egy gyorsan szürkülő emlék, ami egy percig sem tartott, talán igaz sem volt.

Nem a vasárnappal vagy a hétfővel van a gond, ezek csak napok. A gond a munkáddal van, amit nem szeretsz. A munkáddal, amiben nem érzed jól magad, ami nyomaszt, amiben nem tudsz örömet találni. De mi kellene ahhoz, hogy ne így tekintsünk a munkánkra, hanem örömet találjunk benne? Hogy várjuk a hétfőt, és ne rettegjünk tőle?

Bár első ránézésre külön világnak tűnik egy vállalat és egy ország vezetése, izgalmas eljátszani a gondolattal: mi lenne, ha egy országot és az azt vezető politikusokat vezetői tanácsadói szemmel értékelnénk? Nos, talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy igencsak vérszegény eredményt kapunk, ha modern menedzsment elvek alapján vetünk számot mindenkori politikusaink vezetői munkájával. 

Összegyűjtöttük nektek, mik azok a legnagyobb hibák IT tanácsadói szemmel, amiket a politikusok elkövetnek vezetőként, pártállásra, vallásra, nemzeti hovatartozásra, bőrszínre való tekintet nélkül!

Van az évnek egy felkavaró időszaka, amit egyforma izgalommal vár mindenki, legyen nagyfőnök vagy gyakornok, architekt vagy tesztelő, projektmenedzser vagy asszisztens. Nem, nem a Mikulásról van szó, hanem az éves teljesítményértékelésről. Mindannyian várjuk, hogy végre eljöjjön az óra, amikor csak rólunk van szó, nagy reményekkel várjuk, hogy elismerjék hatalmas teljesítményünket, vaskos fizetésemeléssel honorálják érdemeinket, esetleg kipanaszkodhassuk magunkat végre szaftosan arra a sok idiótára, aki körülvesz minket.

Aztán sajnos nem mindig váltja be a teljesítményértékelés a hozzá fűzött reményeinket. Vagy ezért, vagy azért, de félremegy a dolog: összeszedtünk nektek néhány tipikus elbénázott teljesítmény értékelés típust, mindannyiunk épülésére!

A projektünk vezetésekor a kegyetlen élet néha viharos tengerekre sodorja csapatunk ladikját: akármennyire is igyekeztünk gondosan tervezni, előrelátóan kockázatokat kezelni, stakeholdereket balzsamozni, erőforrást delejezni, beüt a

Az iskolában sok mindent megtanítanak az alatt a rengeteg év alatt, amíg az ember oda jár: megismerjük Ady Endre költészeti korszakait, áttanulmányozzuk Venezuela ásványkincseit, nézegetjük a zöld szemesostoros kilapított metszeti képét, olyan elszántsággal, mintha az életben egy cseppet is számítana mindez.

Arról azonban semmit se tanítanak, hogy hogyan bánjunk az időnkkel, az egyik legnagyobb kincsünkkel, ami az életünk során megadatik nekünk. Pocsékoljuk is bőszen, sose tudjuk beosztani, sosem érünk rá semmire. Persze én is küzdök ezzel, de most elárulok néhány trükköt, amiket az elmúlt években kifejlesztettem azért, hogy hatékonyabban tudjam beosztani arra a rengeteg dologra azt a nagyon keveset.

Sok nehéz feladat vár a vállalatokban szegény vezetőkre: jelentéseket kell gyártaniuk, megbeszéléseken ülniük, okosakat mondaniuk, értékelő beszélgetéseket tartaniuk. De egyik teendő sem olyan nehéz és embert próbáló, mint a menedzsment csúcspontja, a vezetői lét kiteljesedésének végső állomása a döntéshozatal.

Döntést bizony csak a legjobbak tudnak hozni, és azt sem szabad sosem elhamarkodottan megtenni. Egy jó döntés komoly előkészítést, tudományos felmérést és megalapozottságot igényel. Fontos, hogy semmiképpen ne lépjük át a hatáskörünket döntés közben, megfelelő dokumentáltsággal dolgozzunk, és végül de nem utolsósorban: minél kevésbé legyünk felelősségre vonhatók egy esetleges hibás döntés esetén!

A legfontosabb túlélési tanácsokkal felvértezve már jó eséllyel számíthatunk rá, hogy jövőre is ott potyázunk majd a vállalat szekerén. Előbb azonban még sikeresen abszolválnunk kell az év végét, mely időszakra speciális szabályok vonatkoznak. Lássuk!

Egyszer volt, hol nem volt, a nagy kerek erdőben volt egyszer egy ravaszdi Róka, meg egy oktondi Farkas. Nem voltak népszerűek cseppet sem a többi állat között: azok csak szapulták őket lépten-nyomon, hogy a farkas buta, a róka meg rosszindulatú. Na a Róka bizony addig-addig gondolkodott, míg nem kifundálta, hogy megmutatja mindenkinek, hogy ők a legproaktívabb és asszertívebb állatok az erdőben! Mondja is a farkasnak:

"Farkas komám, bizony mondnom neked, mi vagyunk ketten a legokosabb állatok az erdőben! De ez a sok hálátlan állat nem tisztel minket, csináljunk hát valami olyat, amitől tátva marad a szájuk!"
"Hát aztán mit csináljunk Róka koma?" - kérdezte a Farkas, akinek bizony nem sok sütnivalója volt.
"Megmondom én neked, komám: valami olyat, ami még sosem volt: egy halastavat!"

A multi idő Bermuda-háromszöge után, ejtsünk néhány szót a multi szakértők süllyesztőjéről, a projektekről. Előbb-utóbb mindenkit utolér, mondhatni hát hogy végzetszerű, de hogy ne legyen egyben végzetes is, jobb, ha felkészülünk rá. A legjobb megoldás az előremenekülés. Keressünk magunknak egy szimpatikus projektet, ahol részvételünk még éppen indokolható, de véletlenül sem kritikus! Önfeláldozó attitűd hiányában a főnökünk fog bennünket - de legalábbis munkaidőnk egy részét - feláldozni a stratégiai célok oltárán. Ha ez megtörtént, kezdhetünk is csomagolni, mert hamarosan becsekkolunk egy virtuális légi kalandra. Míg előbbi esetben jó eséllyel átaludhatjuk majd az utat, utóbbinál minket is elérhetnek a turbulens légmozgások. FIGYELEM! Őrizzük meg nyugalmunkat, és kövessük a túlélési kézikönyv vonatkozó passzusait!

Most, hogy már nem csak a lábunkat lóbáljuk a nagy multi állóvízben, érdemes tájékozódnunk a nagyvállalati időtenger Bermuda-háromszögét illetően! Na egyáltalán nem azért, hogy messze elkerülhessük azt, sőt! A multi alkalmazottak előszeretettel vesznek el az ilyen-olyan meetingek (retro nevén értekezletek) tér-idő kontinuumában.

Ennek oka, hogy az adott időegységre jutó meetingek száma multi és projektkörnyezetben - egyfajta általános egyenértékesként – a fontosság fokmérője. Ha valakinek adott napon nincs meetingje, az kvázi feleslegesen ment be az irodába, mert nem végzett érdemi munkát, aki viszont egyik megbeszélésről rohant a másikra, és ebédelni (sőt, pisilni) sem volt ideje, az teljes egyetértésben a cég kulcsembere, elkötelezett munkavállalója! Ügyeljünk rá tehát, hogy minden napra legyen a naptárban - lehetőleg több - meetingünk, sőt hangoztassuk is, hogy „már megint overbooked” az egész napunk! Ennek további előnye, hogy senki nem kérheti rajtunk számon, hogy valamely anyaggal nem készültünk el határidőre vagy nem válaszoltunk a nekünk címzett e-mail-re, hiszen egész nap meetingen voltunk!

A Nagy Tengerészet hivatalos története szerint a Nagy Tengerészet vezetői (azaz a Senior Leadership Team), felismerve a világtengereken megváltozott környezetet, például az általuk régebben soha nem tapasztalt szelet és hullámzást (Competitive Environment) , felkérték a Nagy Tanácsadócéget, hogy a nemzetükre jellemző újító szemléletben (Out of the Box) vázoljon fel egy korszerű (State of the Art), vezető szerepük megőrzésére alkalmas tervet (Long Term Strategy). Azaz megkértek néhány értelmesebbnek kinéző civilt, hogy mondják már meg, mi a fenét is kéne csináljanak, hogy elkerüljék a nagy leégést….

Mikor az első multi hetek után már épp beleszoktunk a jól fizető semmittevésbe, jobb, ha felkészülünk az események biztosan bekövetkező fordulatára. Egy nap, amint épp lóbáljuk lábunkat a nagy multi állóvízben, a délibábos horizonton megjelenik főnökünk, emberi vagy virtuális (emailes) valójában azzal a nem titkolt szándékkal, hogy javítson kihasználtsági arányunkon az első nekünk szánt feladattal.

Ha nem is szívjóság vagy nagylelkűség okán, de az első multis hetekben pusztán heveny unatkozásért kapjuk majd a fizetésünket. Bár kezdésünk időpontját már hónapokkal ezelőtt fixáltuk a buzgó HR-es kollégával és újdonsült főnökünkkel, érkezésünkkor mégis úgy fogjuk érezni magunkat mint a hivatlan vendég egy menő buliban, ahol már nem jut több szék vagy pohár, és bár még nem ismerünk senkit, máris körülleng minket az utálat fojtogató levegője.

Nem, a cím nem egy többnemzetiségű valóságshow-t takar mondvacsinált celebekkel vagy exhibicionista, agyhalott pucér modell fiúkkal és hostess lányokkal valamely egzotikus szigeten.... Bár most, hogy így belegondolok, némi párhuzam azért felfedezhető a két műfaj között, sőt!